Blog
A színek varázsa
Itt ülök a gép fölött és úgy érzem magam,mint Tom Hanks a Szerelem hálójában című romantikus filmben,amikor grimaszolva próbál valami épkézláb magyarázatot írni az éter másik felén várakozó Meg Ryan-nek, de a backspace gombot többet nyomkodja,mint a betűket. Na, kb. így.
Ilyenkor számtalanszor átfogalmazott,kitörölt, újraírt katyvasz lesz a vége és még azzal is meg kell küzdenünk az okostelefonok automatikus szó ajánlatai után,hogy minden betűt bepötyögjek, hogy a képernyőn nem tudom a kezemmel pörgetni az oldalakat, rázoomolni végképp felejtős, és hiába nyomom hosszan az A betűt,nem lesz belőle Á. .....nevetős szmájli
Pedig én még nem ebbe nőttem bele.... az első kis kamaszkori novellámat írógéppel kattogtam be, vagy kézzel írtam tele versekkel a füzeteimet. Az önkifejezés legszínesebb formáját pedig, a rajzolást,festést később varrógépre cseréltem. A csodás textilek mindig is elvarászoltak, a lágy esésük, vagy épp suhogós tartásuk, a finom puhaságuk, vagy érdes felületük mindig kihívást jelentettek. Feladatot,melyet meg kell oldani.
Aztán már nem a feladatot láttam,hanem az embert.
Az embert,akinek készült a ruha. Az embert, aki tele van bizonytalansággal,önbizalomhiánnyal, aki nem látja szépnek magát, vagy nagyon is tisztában van az adottságaival. Az embert, aki csak jól akart kinézni egy számára fontos eseményen. Vagy Istennő akart lenni, vagy csinos anyuka, vagy bohókás kamasz. Mindegy volt, csak Neki készüljön. És a csillogó szemek a tükörben,mindig megmelengették a szívem.
Gyönyörű, értékes korszaka volt az életemnek, rengetek tanulással, küzdelemmel, néha fájdalommal. Aztán már ezen is túlléptem,mint egy következő lépcsőfokon. Rájöttem, hogy szimplán a varrás már nem elégít ki, több kell, más kell. Vagy csak egy mérföldkő volt a végső felismeréshez. A felismerés persze nem jött könnyen és gyorsan, magánéleti válságok, tragédiák kellettek,hogy az élet megint arra az útra pofozzon,amit én jelöltem ki magamnak,még mielőtt megszülettem. Olyan érzés ez,mint amikor hegymászás közben visszanézünk a mögöttünk elterülő tájra. Látjuk az ösvényt,ahol eddig jöttünk, látjuk az akadályokat,amin át kellett másznunk és akkor látjuk meg,hogy lett volna egy sokkal kevésbé fárasztó út is. Miért nem arra mentünk? Ott az a lankás, szép út, sziklák nélkül, miért nem azt választottuk??? A válasz is ekkor születik meg a szívünkben: mert akkor nem éltük volna át az út izgalmát, nem tanultunk, fejlődtünk volna ennyit, és főleg nem értékelnénk ennyire,ahova eljutottunk. A cél a hegytető, folytathatom az utamat most is a nehezebb hágón, de így félúton már látom az élvezetesebb utat is. Választhatok. Mindig is választhattam. Csak nem tudtam,hogy választhatok.
Ezen új gondolatok birtokában pedig a szárnyalást választottam. A szárnyalását a lelkemnek. A hegytetőre repülni is lehet, úgy,hogy a tájat is körbe repülöm.Gyönyörködöm a fákban, a felhőkben, érzem a napsütést. Látom a célt, de élvezni akarom minden percét az oda vezető útnak!
Szárnyalásom tavaly tavasszal kezdődött. Szenegál után tavaly májusban eljutottam a második afrikai országba, Maliba. Bamakoban és a mellette lévő Kati városban eltöltött két hét meghatározó volt a változás útján. Az Afrika Másként Alapítvány önkénteseként indultam el, kicsit félve, hisz Mali nem éppen a legbiztonságosabb országok közé tartozik. Az ottani emberek kedvessége, a táj időtlen szépsége, a hagyományok tisztelete, a színes ruhakavalkád, a bamakoi piac káosza, a gyerekek ragyogó mosolya mind olyan leírhatatlan érzéseket ébresztett bennem,hogy úgy éreztem itt a helyem. Nem akarok hazamenni.
Az ott vásárolt textilek pedig titeket is elvarázsoltak. Ez a varázslat pedig odáig terjedt,hogy júliusban már megalakult a cégünk. Megmagyarázhatatlan késztetést éreztem és érzek most is,hogy megosszam veletek Afrika szellemét, az ottani kultúrát, az igazi afrikai hangulatot,színeket, életérzést. És hasonlóan hozzám, olyan kreatív kézműveseknek tudjam a jó minőségű alapanyagokat elhozni, akik ugyanúgy gondolkodnak, alkotnak, éreznek, szeretnek,mint én. Nektek, titeket szolgálva dolgozunk most már a csapatommal, hogy ti is részesei lehessetek ennek a csodának.
Köszönöm,hogy itt vagytok!
